Eljött az hogy már elég volt hogy nem tudok jódógomba' mit csinálni. Generációs hulladékként tipizálva, 31 éves független nőként jó állással, egészséggel esetleg abbahagyhatnám már hogy magamra is egy korunk társadalmának perifériáján vergődő külön kategóriaként tekintsek, sőt tényleg úgy viselkedjek.
- Hogy kéne már egy saját otthon? Álmaim lakásában lakom, de hálló, az nem a tiéd!!
- Elkezdhetném az amúgy irigyelt munkámat komolyan venni és a pozíciómnak megfelelően viselkedni, felelősséggel, megfelelő hozzáállással, tervezhető tájmmenedzsmenttel. Mert értem én hogy ha szorul a hurok a lehetetlen végén megveregetem a vállam, de talán el kéne osztani a melót, és megelőzni az ilyenkor átélt három agyvérzést és két szívinfarktust.
- Esetlegesen abbahagyom azt a periodikusságot a sporttal, hogy három hónapig űzöm, megcselekszem a kitűzött versenyt, majd három hónap alatt ismét partravetett fókaként az összement ruháimban nyafogok hogy miért nem mozgok. RENDSZERESSÉG, AZ ISTEN ÁLDJON MEG!
- Ja hogy ne álljak meg olyan felnőttnek képzelt férfiaknál akik azt sem tudják őt mit akarnak, hát még arról nincs elképzelésük hogy egy nő mit akarjon? Ezért aztán azt hazudjuk hogy oltári hatalmas láv az amit a fészbúkcseten élünk és úgy van rendjén hogy a másikat nem engedjük az életünkbe igazán. De hogy egymás álmai vagyunk. kac-kac-kukac.
- Hogy nem kéne a barátnőimmel minden életpercemet megtárgyalnom? Hogy néha jó lenne nem felvenni a telefont?
- Hogy gyakrabban rendelhetnék alkoholmenteset az alkoholos helyett?
- Hasznosan kéne töltsem a szabadidőm? Mi a baj azzal hogy három oldal olvasása után tíz percig a mobilomat nyomkodom, majd megint kettő után eszem valamit, egy után iszom, és a következő felénél megint előveszem a mobilom? Az, hogy el fog sorvadni az agyam, és ezzel együtt magam is, és tényleg felfalnak a farkaskutyák.
Tehát akkor hol is kezdjem? Visszamegyek dolgozom....
